Minden, ami egy laborba kell

Az előző cikkemben éppen csak megemlítettem, hogy az én életemben milyen hasznosak is az ipari kemencék és szárítószekrények, most pedig szeretnék kicsit kitérni az egyik technikára, mit nemrég tanultam, és amihez ezek az eszközök elengedhetetlenek.
Ez a technika pedig a fa, csont és egyéb porózus anyagok stabilizálása vákuum és ipari kemencék és szárítószekrények segítségével. Két részre bontanám ezt a dolgot, az egyik a tényleges stabilizálás, aminek a lényege, hogy az anyag, mondjuk fa szerkezetébe a kapilláris csövecskék belsejébe vákuum segítségével a levegő helyére műgyantát, vagy egyéb kikeményedésre alkalmas anyagot, mondjuk, lenolajat juttatunk. A másik inkább a szépségre megy, mint a minőségre, és ha használható tárgyat szeretnénk, akkor a stabilizálást kell, kövesse. Ezt úgy tudnám magyarra fordítani, hogy kitöltés. A lényege, hogy a műgyantát, ami lehet színezett is, szintén vákuum segítségével hibás, elöregedett, nagyobb hézagokkal rendelkező anyagba juttatjuk, így egy olyan hibridet kapunk, aminek egyes részei az eredeti anyagból vannak, a többi pedig tisztán műgyanta. A vákuumos beeresztést követően mind a két esetben hőkezelni kell a műgyantákat, amihez elengedhetetlenek az ipari kemencék és szárítószekrények, főleg, ha nem egy két próbadarabot csinálunk, vagy az asszony kizavar a konyhából és a sütője közelébe sem enged.
Az ipari kemencék és szárítószekrények használata nélkül a gyanta csak a felszínen tudna rendesen kikeményedni, a fa belsejében nem lenne megfelelő minőségű.