Három éve váltak el a szüleim, ami engem nagyon megviselt. Mindkét szülőmhöz nagyon közel álltam mindig is, és iszonyatosan rossz volt látni, hogy ennyire megromlott a viszonyuk, hogy ezt a döntést hozták, hiszen mindketten annyira jó emberek. Rövid időn belül mindketten találtak maguknak új párt, aminek nem igazán örültem. Anyukám új párja elviselhetetlen volt, nagyon ellenségesen viselkedett velem, még azután is, hogy összeköltöztünk vele és a gyerekeivel. Nem tudtam feldolgozni a helyzetet, így alkoholba fojtottam bánatomat. Ez nem volt jó ötlet, mert bár a kapcsolatnak idővel vége lett, káros szenvedélyemet nem tudtam elengedni.

Komoly segítségre volt szükségem

Hiába próbálkoztam különböző módszerekkel, sorozatos sikertelenségek után beláttam, hogy az alkoholról leszokás nem egyszerű művelet. Ezért felkerestem egy központot, ahol profi szinten foglalkoznak ezzel a témakörrel. Akiket ők segítettek a felépülésben, azok közül a legtöbben teljesen felépültek, és az egyik ismerősöm is nagyon dicsérte az ottani addiktológusok munkáját.

Behívtak egy konzultációra, hogy felmérjék az állapotomat, ahová édesanyám is elkísért. Nagyon kedvesen beszéltek velünk és arra jutottunk végül, hogy bele kéne vágnom a 28 napos felépülési programjukba. Kicsit féltem, mert a táborokért sem voltam oda soha, de úgy voltam vele, ha ez kell a változáshoz, hát legyen.

Ilyen volt az élet a felépülési központban

A bent töltött idő igazából sokkal kellemesebb volt, mint gondoltam. Ennek szerintem az az oka, hogy a benti környezet nagyon kellemes és támogató volt. A szakemberek nagyon megértően és türelmesen fordultak mindenkihez, és változatos programokat szerveztek. Voltak csoportos foglalkozások is, amik után mindig megnyugodtam, hogy nem vagyok egyedül a nyomorommal, bárki kerülhet ilyen helyzetbe, és normális az, amit érzek. Akikkel egy csoportba kerültem nagyon jófejek voltak, senki nem ítélkezett.

Hetente szerveztek kirándulásokat is, és nagyon jó érzés volt a természetben lenni, kiszellőztetni a gondolatainkat. A helyszín abszolút alkalmas volt a célra, nem zavartak minket a szomszédok vagy random idegenek, jobb helyet nem is választhattak volna a Balaton-felvidéknél.

Részletkérdés, ám számomra annál lényegesebb, hogy még az étel is isteni volt bent. Nem nekünk kellett róla gondoskodni ugye, hiszen teljes ellátásban részesültünk.

Nem volt viszont minden fenékig tejfel bent sem. Az alkoholról leszokás olyan elvonási tünetekkel járt együtt nálam, hogy az elején azt hittem megőrülök. Nagyon nehéz volt ellenállni a vágynak, de sok segítséget kaptam, és jó volt, hogy bármikor kérhettem segítséget, a nap 24 órájában volt velünk valaki, ha igényeltük.

Hozzátartozók szerepe

A szeretteinket sem hagyták ki a folyamatból, édesanyámat is hívták előadásokra, sőt szerveztek konzultációs alkalmakat is. Ezek nagyon hasznosak voltak, mert így könnyebben megérthette mindenki, min megy keresztül alkoholista családtagja. A program végén pedig egy családi napot is szerveztek, amin már újult erővel vehettünk részt.

A kiköltözés után igyekeztünk anyukámmal otthon is újra megteremteni azt az idilli hangulatot, ami bent volt, és ami régen otthon is. A környezetváltozás egyáltalán nem kavart így fel, és nem is vetemedtem azóta egyszer sem arra, hogy alkoholt igyak. Ha néha nehézségem is akadt, akár az élet más területén, a bent elsajátított módszerekkel azt is könnyebben tudtam kezelni már. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt a bent eltöltött egy hónap, ajánlom mindenkinek, aki hasonló gonddal küzd!